NGC6946 – Fireworks Galaxy – LRGB

ngc6946-fireworks-galaxy-lrgb-20131003-ttk

2013-10-03 – Göd – 61 x 86 sec LRGB és minden komponens estén 15 x 86 sec dark.

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera, Astronomik RGBL fotografikus szűrőszett

A Cepheus csillagképben az Aldemarin-tól indulva, és érintve az Éta Cepheus-t könnyen ráakadhatunk erre a gyönyörű felénk lapjával forduló galaxisra, amint ott örvénylik az égen az NGC6939 nyílthalmaz társaságában attól durván fél fokra 11ˊ látszó méretével. Az első írásos nyom William Herschel nevéhez kötődik. Pár évvel a XVIII. század vége előtt (1798) fedezte fel. Látszólagos vizuális fényessége 8.9 magnitúdó, azonban ez ne tévesszen meg senkit, mert elég alacsony a felületi fényessége. Ráadásul például kék tartományban csak 9.6 magnitúdós. Nem csodálhatjuk teljes pompájában, mert a tőlünk nagyjából 20 millió fényévre lévő galaxis fényének keresztül kell haladnia a Tejút por és köd függönyén. Vizuálisan szerintem egy 20 cm átmérő legalább szükséges a részletek megpillantásához. Persze én nem látok tökéletesen, és öregszem is már. Számomra azért is izgalmas ez a galaxis, mert megtöri kissé az amatőrök által oly gyakran felkeresett ködök és nyílthalmazok sorát, melyek az ég e táján találhatóak. Ez azonban nem is annyira meglepő, hisz mikor tekintetünket/távcsövünket ebben az irányba fordítjuk, a Tejút hömpölygését csodálhatjuk meg, amint a Cygnus-on át a Cepheus és a Lacerta között a Cassiopeia irányába tart, és ilyenkor a tapasztalt amatőrcsillagásznak nem galaxisok, hanem ködök és nyílthalmazok jutnak az eszébe jellemzően.

Nem ez azonban az egyetlen különlegessége ennek a 40000 fényév átmérőjű (a Tejút átmérője kb. 100000 fényév) spirális galaxisnak. Az elmúlt 100 évben 10 szupernóva robbanást is megfigyeltek benne. Az első feljegyzett még 1917-ben, míg a legutolsó 2017-ban villant fel. Emiatt az NGC6946-ra ráakasztották „Fireworks/Firecracker galaxy” (Tűzijáték/Petárda galaxis) elnevezést. A manapság elfogadott becslések szerint saját galaxisunkban évszázadonként egy szupernóva robbanással lehet számolni, tehát igencsak túltesz a Tejúton. Ha a széria folytatódik, nekünk is lesz még lehetőségünk bőven megcsodálni egy robbanást (sőt többet is!) az NGC6946-ban.

E nagyfokú aktivitás azonban nagy talány is egyben, mert a csillagokat hatalmas iramban gyártó majd eltemető galaxisok általában valami más galaxissal történő interakció eredményeként mutatják nekünk ezen arcukat. Erre látunk példákat bőven. Itt azonban egyelőre nem találták ennek nyomát. Bár két törpe galaxist felfedeztek az óta a közelben, de nem bizonyítható, hogy ezek hatása okozza a jelenséget. Pontosabban ez a két törpe semmiképpen nem tud kellő hatást kifejteni a tűzijáték beindításához.

Vannak olyan elképzelések is, miszerint valahogy konzerválódott a csillagok előállításához szükséges nyersanyag még a múltban, és amit látunk a spirális galaxis evolúciójának egy természetes állomása csak. Ezt az elméletet több megfigyelés is alátámasztja, mely mind a 2000-es évek terméke. Az NGC6946 a küllős spirál galaxisok típusába tartozik. Besorolása alapján SAB(rs)cd. Az SAB arra utal, hogy ezek a küllők bár jelen vannak, de nem igazán hangsúlyosak (még). A gáz pontos kinematikájának felmérését és tanulságait Eva Schinnerer 2006-os tanulmányában ismerteti, melyhez az adatokat az IRAM Plateau de Bure Interferometer (PdBI) biztosította. Ezen tanulmányt fejelhetjük meg a Hubble Űrtávcső 2000 galaxist magában foglaló felmérése, a Cosmic Evolution Survey (COSMOS) eredményeivel. Az eredmények szerint a múltban kisebb volt a küllős galaxisok aránya a spirális galaxisok között. Nagyjából 20%-ról lehet beszélni, míg napjainkban ez 65%. A felmérés azt mutatja, hogy 7 milliárd év alatt megháromszorozódott a számuk. Továbbá az is kiderült, hogy a galaxis tömege is fontos szerepet játszik abban, hogy mikor válik egy spirális galaxis küllőssé, vagyis mikor éri el a fejlettség/érettség eme szintjét. Az látható, hogy a nagytömegűek gyorsan legyártják csillagaikat, majd vörös korongokká válnak az űrben. A kisebb tömegűek azonban nem fejlődnek olyan gyorsan. Náluk később alakulnak ki a küllők, és később indul csak be a csillagok nagyfokú termelése. A küllők talán a legfontosabb katalizátorai egy galaxis átváltozásának, ugyanis nagymennyiségű gáz juttatnak annak központja felé, így biztosítva csillagok népes számú új nemzedékének kialakulását, létrehozva a mag környéki kidudorodást, és egyben etetve a magban üldögélő nagytömegű fekete lyukat. Minden jel arra mutat, hogy az NGC6946 csak nemrég gyújtotta be a rakétákat és kapcsolt nagyobb fokozatra. A szemünk láttára esik át egyfajta átváltozáson, mely után a kiforrott/kialakult struktúrával rendelkező spirális galaxisok csoportjába fog tartozni. Teszi mindezt szemünk előtt sziporkázva.

Egy másik kutatási terület (ami még igencsak gyerekcipőben jár) a galaxisok körül található hidrogén halókkal foglalkozik. Ma még nem értik pontosan a kutatók ezek pontos szerepét, illetve pontosan honnan származnak. Az NGC6946 helyzete viszont kitűnő lehetőséget biztosít eme haló vertikális sebességének vizsgálatára. Az már egyértelműen látszik, hogy az aktív csillagkeletkezési régiók irányába nagy sebességgel áramlik gáz a halóból. Aktív kapcsolat van tehát a hidrogén haló és a legaktívabb területek között. Vannak olyan teóriák, hogy a szupernóva robbanások vagy fiatal nagytömegű csillagok szele söpri ki az anyagot a korongból. Szökőkúthoz hasonlítják a jelenséget pár szakirodalomban. Míg más elméletek szerint az intergalaktikus térből gyűjti a galaxis a hidrogént halóhoz. Mindenestre egyfajta visszahullás megfigyelhető. Ebben a témában azonban még bőven vannak még megválaszolatlan kérdések.

Ez a galaxis ad otthont a ma ismert legerősebb röntgen forrásnak (SNR MF16), mely szupernóva maradványhoz köthető. A híres Cas A röntgenforrásnál ezerszer erősebb a sugárzása.

Az NGC6946 sok izgalmat rejt tehát egyfelől a kutatók, másfelől a műkedvelők számára.

Még 2013. július 18-án kezdtem el készíteni egy monokróm felvételt miután a harang elütötte az éjfélt. Akkor 51 képet készítettem egyenként 86 másodpercet exponálva:

ngc6946-fireworks-galaxy-20130718-ttk

2013-07-18 – Göd – 51 x 86 sec light és 15 x 86 sec dark

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera

Ez a galaxis engem akkor nagyon megragadott és sokat foglalkoztam vele még az azt követő időszakban is mindenféle cikket elolvasva. Ezen rajongásom vitt rá arra, hogy még felvételeket a galaxishoz RGB szűrőn keresztül is. Az addicionális anyagokat 2013. 09. 26/27., 2013. 09. 28/29. és 2013. 10. 03/04. éjszakákon vettem fel. Még emlékszem, hogy a nyári L komponens készítéskor pólót és rövidnadrágot viseltem. Hallgattam a tücskök ciripelését és a nyári éjszaka hangjait, melyet egy pár házzal arrébb mulatozó társaság kurjongatása tört meg néha. Szeptemberben, amikor kipakoltam már vadludak húztak át az égen és érezni lehetett a lassan beosonó őszi hideget. Az októberi felvételkor már cudarul hideg volt, és az éjszaka közepén már nagyon fáztam. Azzal szórakoztattam magam miközben készültek a felvételek, hogy az észlelő asztalomra ráfagyott párán egy porvédő kupakot használva spontán egyszemélyes jégkorongmérkőzést rendeztem. De rég volt már a gyermekkor az én hajam is deresedik már, akárcsak a fák ilyentájt. Ezen az éjszakán a fókusz is elment egyszer, így azt korrigáltam. Ezt a jelenséget eddig csak mások beszámolóiból ismertem. Bár még zöldfülű vagyok, hisz féléve készítettem csak első asztrofotóimat, így közel sem láttam még mindent. Amikor már igazán nem bírtam tovább a hideget bepakoltam, de mielőtt az állványt beraktam volna, még bámultam egy kicsit az eget. Ekkor egy gyönyörű fényes meteor húzott keresztül az égen a Perseus felől (a látómezőmön kívül indult) le ÉÉK irányba 30 fok magasságig eltűnve a fűzfa mögött (2013. 10. 03. 23:14 UT). Szép befejezés. Ideje volt nyugovóra térni, mert másnap indult a szokásos taposómalom a maga monoton ritmusával és rutinjával.

Másnap délután belevetettem magam a nyersanyag feldolgozásába. Már a monokróm verzión is jól látszott, hogy a karok több helyen is elágaznak. Néhol szakadások tarkítják. Az egész eléggé fragmentált. Elsőre egy spirális galaxist megpillantva, mindig az örvénylés ragadja meg a szemlélőt, de hosszabban tanulmányozva egy ilyen objektumot az ember rájön, hogy minden galaxisnak megvan a maga személyisége. Színeket adva a képhez már az is látszik, hogy a belső vidéket az öregebb csillag populációk festik sárgásra, míg a kart kék és vöröses szín egyvelege alkotja köszönhetően a fiatal fényes kékes csillagoknak és a vöröses árnyalatú csillagkeletkezési régióknak.

Technikai adtok: 61 x 86 sec LRGB és minden komponens estén 15 x 86 sec dark.