Címke: Hyginus

Manilius, Hyginus, Triesnecker, Rhaeticus, Hipparchus, Albategnius, Parrot kráterek (és még sokan mások) a terminátor közelében. A központi felfödi régió északi pereme.

Karácsonyi séta a Holdon – 2017-12-25 18:01:34 CET (17:01:34 UT) – Göd – 5000 frame-ből a legjobb 300

Távcső: 150/1200 Skywatcher Fraunhofer refraktor (akromatikus lencsés távcső)

Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

Kamera: ASI 174MM monokróm kamera

Szűrő: Baader vörös színszűrő (Baader Color-Filter Red 610nm Longpass 1 1/4″)

Fókusznyújtás: Tele Vue POWERMATE 2.5x – 1.25″

A felvételen a holdi észak (nagyjából) felül van.

Kislányom már hónapok óta nyúzott, hogy mutassam meg neki a távcsőben a Holdat. Az őszi hónapok nem nagyon kedveztek annak, hogy valóra váltsam a kívánságát. Az időjárás folyton ellenem dolgozott. Ha mégis derült volt, akkor az ősszel alacsonyan járó esti Hold bújt be szégyellősen az egyre kopaszodó fák üstöke mögött. Mire előjött onnan, az apróságok már az igazak álmát aludták odabent.

Karácsony első napjára (2017. december 25.) derült eget ígértek. Az egész napi izgalmak után, ami ilyenkor mindenkit a hatalmába kerít – kicsiket ezért, nagyokat azért -, jólesően konstatáltam, hogy eljött végre az alkalom. A Hold fázisa az első negyedhez közelített. Sietve pakoltam ki a távcsövet, mert látszott, hogy a köd már az éjszaka elején leszáll majd. Nem kellett semmiféle segédfény, az észlelőlámpa a helyén pihent, ugyanis a kertem már december eleje óta fényárban úszott a szomszéd házak ünnepi kivilágításától. Évek óta figyelem, hogy miféle verseny zajlik a kertvárosban. Vajon ki tud több, és fényerősebb fényfűzért kiakasztani? Nem örülök a tendenciának, de nincs mit tenni. Amúgy jóban vagyok velük, és máskor mindig készségesen lekapcsolják a külső világítást, ha megkérem őket. Szeretném, ha ezt a szokásukat az ünnepi szezonon kívül megtartanák. A decembernek és az évnek, amúgy is hamarosan vége. A Hold megfigyelését pedig úgysem zavarja mindez.

Sem az átlátszóság, sem a légköri nyugodtság nem volt igazán jó, de nem hagytam, hogy ez elvegye a kedvemet, mert a Hold látványa fantasztikus volt. Nem véletlen, hogy az első negyed környéke az egyik általam legjobban kedvelt fázisa a Holdnak. Természetesen az utolsó negyedet is szeretem, de ahhoz nagyon sokáig ébren kell maradni, vagy fájóan korán kell kelni. A terminátor közeli alakzatok hosszú árnyéka ezen az estén is pompás látványt nyújtott. A kelő Nap fénye olyan formákat mutatott meg a Holdon, amit magasabb Napállásnál már nem lehet látni, vagy csak nehezen érzékelhető. A súroló fény „ereje”. Csipkézett hegycsúcsok és kráterfalak. Sáncok, vetődések. A fény és árnyék határán minden háromdimenzióssá válik. Nem tudtam megállni, hogy az okulárt ne cseréljem kamerára. Rögzítettem 3 darab 5000 frame-s videót a képen is látható területről (a képhez csak az egyiket használtam fel). Többre nem is volt időm, mert a kert végéből feltűntek a gyerekek. A kihuzatba zenittükröt illesztettem, és abba raktam az okulárt. Bár ahogy egyik amatőrcsillagász társam mondani szokta, „a zenittükör az ördögtől való”, de vitathatatlan az előnye, amikor kicsi, szemlélődni vágyó emberekéknek kell valamit megmutatni az égen. Őket nem zavarja, hogy nemcsak el, de átfordítja a látványt.

Kislányom volt az első, aki a távcsőbe nézett, végtére is az ő, immáron karácsonyi kívánsága volt ez. Először a néma csodálkozás, aztán csak ömlött a szó. „Ez nagyon nagy! Mennyi lyuk. Mik azok? Miért üres a körük belseje? Jé, ott annak van a közepén! Milyen éles minden. Meg lehetne fogni? Mi lenne, ha megfognám? …” De öcsike is ott tülekedett már. Jó volt nézni az ő arcát is. Magához képest csendes volt, csak nézete és nézte a Holdat. Majd hátralépett, és közölte: „Ez nagyon király!”. Módszeren feltette ő is a nővére által megfogalmazott kérdéseket. Még idősebb fiam is kidugta az orrát a hidegbe. Ezen meg is lepődtem kissé. Többnyire rég csak a virtuális dolgok kötik le, ahogy a legtöbb korabeli srácot is. Telefon, számítógép, és egyéb elektromos kütyük. Most mégis kijött, hogy belenézzen a távcsőbe, és nem intézte el egy legyintéssel: „Láttam már.”

Mielőtt elindultak volna befelé – hideg volt az idő –, kislányom még felém fordult: „Most már tudom, hogy mit csinálsz kint este. Egész éjszaka nézelődsz.” Ki kellett ábrándítanom, hogy sokszor bele se nézek a távcsőbe, csak a kamera képét, a felvételek és a vezetés statisztikáit bámulom a notebook kijelzőjén. Ezen elgondolkodott, és közölte: „Az kár. Pedig olyan szép a Hold!”

Nos, igen. A kamerát nem is raktam vissza a távcsőre. Inkább hosszasan szemléltem a középső felföldi régió északi peremét és környezetét. A 150 km-es Hipparcus-krátert, a tőle délre látható Albategnius kráterfalának csipkézett árnyékát. A központi csúcsának különös formáját, és annak árnyékát. Megpróbáltam megfejteni a Parrot kráter belsőjét ebben a megvilágításban. Újra meg kellet állapítanom, hogy milyen különös az Abulfeda-krátertől induló Catena Abulfeda 210 km hosszú krátersorozata. Majd az ezúttal sötét tál megjelenését keltő Triesnecker-kráter mellet húzódó Rimae Triesnecker rianás barázdáin futott végig a tekintetem.  Tőle északra szemügyre vettem a „Hyginus régiót”. A Hyginus-kráter azon kevés kráterek egyike a Holdon, melyeket nem becsapódás hozott létre. Vulkánikus aktivitásnak köszönheti létezését. És ott volt még, tőle keletre, a Rima Ariadaeus egyenes vonala, ami egészen a Mare Tranquillitatis délnyugati medencéjéig húzódik.  Nem tudtam betelni a látvánnyal.

Nem rabolnám az olvasó idejét azzal, hogy mindent felsorolok, ami csak a képen látható. Az igazat megvallva a 3 videó felvételekor a kezdő fotósok tipikus hibáját követtem el: megpróbáltam a látómezőbe mindent belezsúfolni, ami csak megtetszett, még a Manilius-krátert is bepréseltem. Még azon is De akármilyen is a fotó, nekem mindig szép emlék marad. Egy olyan karácsonyi este emléke, amikor a három gyermekemmel megoszthattam valamit az égbolt szépségéből.

Említett felszíni formációk a Holdon.

2013-10-12 – Göd – 6 x 1000 x 0.002785 sec

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera, Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrő

A Hold is egy olyan égitest, aminek tanulmányozásával egyszerűen nem lehet betelni. Igaz, hogy egyfelől egy állandó, ma már nem aktív világ, de a felszíni formációk hihetetlen változatossága mindig újra és újra meglep. A felszíni formációk pedig szinte minden megvilágításnál (fázisnál) újabb arcukat fedik fel.

A felvétel előtt hosszasan gyönyörködtem az okuláron keresztül a Mare Imbrium medencéjében található kráterekben. Az Archimedes szabdalt kráter fala hosszú fűrészes árnyékot vetett annak belsejébe. Tőle délre az Archimedes hegy vonulata és csúcsai magasodtak és fürödtek a felkelő Nap fényében. Ennél a megvilágításnál igen csak látszik, hogy a Mare Imbrium medencéjében mennyire nem sík, és ahol nem egy kráter ütötte seb, vagy egy nagyobb hegység található ott is erek formájában szétfutó kiemelkedések és bemélyedések szabdalják. A hatalmas Plato kráter fala éppen, hogy megvilágított volt, és a Mons Pico és a környék kiemelkedéseinek még csak a csúcsát nyaldosta a napfény. Varázslatos volt a medence délkeleti hegyláncainak árnyéka is. Külön kedvenc élményem volt ebben a vonulatban, a Mons Wolf és a Mons Amperere közötti hegyláncok árnyéka, mely egészen a régi vulkánikus tevékenység emlékeit őrző Wallace-ig vetült.

A Mare Serenitatis medencéje a felvételen is láthatóan nem egységes fényességű. A belső területek kevésbé sötétek, míg a külsőbb régiók azonban sötétebbek, és árnyalatuk megegyezik a tőle délkeletre lévő a Mare Tranquillitatis-t kitöltő bazaltéval. A Mare Serenitatis egyéb érdekességet is rejt azonban. Egy nagyszerű példája az úgynevezett mascon-oknak. A mascon kifejezés a mass concentration szóból származik. Ez a geológia kifejezés olyan területeket jelöl egy égitesten, esetünkben a Holdon, mely valamiféle pozitív gravitációs anomáliával rendelkezik. A Mare Serenitatis a többi Holdon található mascon-hoz hasonlóan (Mare Imbrium, Mare Crisium például) alacsonyabban fekvő területek. A pozitív anomáliához mindemképpen hozzájárul az őket kitöltő vastag bazaltréteg, de ez nem magyaráz meg mindent. Vannak ugyanis olyan medencék is, melyeket bár kitöltött a láva, de mégsem figyelhető meg a pozitív anomália. A Hold mélyebb területeinek (kéreg alsó része és a köpeny) szerkezetének szintén meghatározó szerepe lehet, hogy egy ilyen medence mascon lehessen.

A Mare Serenitatis-tól délnyugatra található a Mare Vaporum. Ennél a fázisnál kitűnően megfigyelhetőek a Hyginus formációk, melyek most számomra együttesen egy északnyugat-délkelet irányba álló patkó benyomását keltették. Még sosem láttam őket így, és nyilván más megvilágításban már nem is lesz patkó alakú. Íme, egy nagyszerű példája annak, hogy miként játszhatnak egy állandósult világ alakzatai napról napra másképpen a képzeletünkkel. A Hyginus kráter azon kevés kráterek egyike a Holdon, melyeket nem becsapódás hozott létre. Vulkánikus aktivitásnak köszönheti létezését.

Innen délre haladva tovább már a felföldek hatalmas kráterei következnek. A terminátor mentén szinte középen következik a Ptolemaeus-Alphonsus-Arzachel hármasa, melyet minden bizonnyal első negyed környékén mindenki megcsodál, aki csak távcsövét a Holdra szegezi. De ezek a kráterek csak indítják azt a sort, mely délre vezet a kráterekkel igencsak szabdalt vidék felé.

Ezen a kellemes hőmérsékletű októberi estén nekem még külön tetszett az ekkor a terminátor közelében trónoló hatalmas Deslandres (235×235 Km) falakkal határolt és kráterekkel szabdalt vidéke. Ez a kráter a Hold felénk néző oldalának második legnagyobb becsapódás által létrehozott formációja (nem számolva természetesen a Hold tengereinek medencéjét). Direkt nem használtam a kráter kifejezést, mert az ilyen becsapódási alakzatoknak egy külön nevet tartanak fent: fallal övezett síkság (walled plains) vagy sík aljzatú kráter. A definíció szerint ezek 60 és 300 Km közötti központi csúccsal nem rendelkező lapos felszínű kráterek.

Lenyűgöző volt a Maginus belseje, melynek keleti sáncfala vastag V alakú árnyékot vetett annak belsejébe, keretezve annak központi csúcsát. A Moretus pedig még délebbre mintegy megkoronázta eme sok szépséget. A kráter sötét belsejéből csak annak központi csúcsa emelkedett ki, és csupán a nyugati sáncfal belseje fürdött már a kelő Nap fényében.

Egy másik megkapó kráteren és környékén is sokáig elidőztem. Ez a viszonylag fiatal Proclus kráter, mely nyugatra helyezkedik el a Mare Crisium-tól.  Gyönyörű volt a legyezőszerűen szétterülő fényes sugárrendszer, mely azonban nem körkörösen terül el a Hold felszínén. A Palus Somni keleti partjára ugyanis már nem terjed ki ez a legyező.

Annyira lenyűgöző volt a Hold számomra, hogy majdnem egy órán keresztül csak barangoltam a felszínén. Gondoltam, hogy megörökítem. Ekkor azonban már sietnem kellett, mert a határ felől közeledő vihar első felhőfoszlányai megérkeztek. Először (és aznap utoljára) direkt fókuszban készítettem 6 felvételt az ASI 120MM kamerámat használva. A rögzített videók egyenként 1000 képkocát tartalmaztak. A felvételnél Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrőt használtam. Ebből a 6 képből készült a végső mozaik. Sajnos okulár projekcióra már nem volt időm, mert a felhők kezdtek összeállni a Hold irányába. Amire nekiálltam az első feldolgozásoknak 23 óra környékén, addigra az ég is leszakadt égzengés kíséretében. Megérkezett a beígért vihar, de akkor is arra gondoltam, hogy megérte az ég alatt tölteni azt a bő másfél órát, hisz a Hold ma is nagyszerű élményekkel örvendeztetett meg.