Az Europa árnyéka a Jupiteren – 2014. 04. 07.

jupiter-europa_arnyek-2014-04-07-23_15_19-ttk

A képen balról jobbra: Europa árnyéka a Jupiteren, Europa, Io, Ganymedes.

2014-04-07 23:15:19 (2014. 04. 07. 21:15:19 UT) – Göd – 1000 x 0.035331 sec

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera, okulár projekció – 10mm Baader Hyperion, Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrő

jupiter-europa_arnyek-2014-04-07-23_15_19-loop-ttk

A videón az Europa árnyékának vonulása látható a Jupiteren 2014. 04. 07. 23:15:19 (2014. 04. 07. 21:15:19 UT) és 2014. 04. 08. 00:45:25 (2014. 04. 07. 22:45:25 UT) között.

2014. április 7. estéjén arra készültem, hogy megfigyelem és felvételeket is készítek arról az eseményről, ahogyan az Europa nevű hold árnyéka végigvonul a Jupiter korongján. Ugyan a jelenséget sikerült majdnem a végéig nyomon követni, azonban az erősen hullámzó párás légkörnek köszönhetően az elkészült videók első egyharmada finoman szólva nem lett a legjobb. Mire az árnyék megtette útjának harmadát legalább a Jupiter körüli fényudvar megszűnt egy időre. A nyugodtság viszont egyáltalán nem lett jobb. Sőt, ahogy a Jupiter lassan lejjebb ereszkedett az égen, a helyzet még fokozódott is. A megfigyelésnek egy szép tujasor vetett véget.

Egy darabig úgy voltam vele, hogy megtartom szép emléknek ezt a közel 3 órát. Aztán másnap este elkezdtem nézegetni, hogy mit lehet kihozni az elkészített felvételekből. Nem voltam elégedett a képekkel, de a használhatóbbakat összeraktam, ha már órákon keresztül 5 percenként videó felvételek készítésével töltöttem az időmet.

Akármilyen is lett a végeredmény, nem bántam meg, hogy aznap este kint voltam, és végignéztem az előadást.

A Callisto árnyéka a Jupiteren – 2014. 03. 11.

 jupiter-callisto_arnyek-2014-03-11-22_33_10-ttk

A képen balról jobbra: Callisto árnyéka a Jupiteren, Europa, Callisto, Io.

2014-03-11 22:33.10 CET (21:33:10 UT) – Göd – 2000 x 0.033056  sec

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera, okulár projekció – 10mm Baader Hyperion, Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrő

 jupiter-callisto_arnyek-2014-03-11-ttk-4

A videón a Callisto árnyékának vonulása látható a Jupiteren 2014. 03. 11. 22:00:53 (21:00:53 UT) és 2014. 03. 11. 23:27:07 (22:23:07 UT) között.

A Jupiter a Naptól számított ötödik bolygó, és egyben a Naprendszer legnagyobb bolygója is. Tömege majdnem 320-szor nagyon Földünkénél. Gyakran emlegetik a bolygók királyaként is. Valóban királyi a megjelenése sávos, örvénylő felhőzetével. Hatalmas tömegének köszönhetően, gravitációjával jelentősen kihat a többi Naprendszerben található égitest mozgására. A Nap után egyértelműen ő az egyik legmeghatározóbb tényező bolygórendszerünkben, aki a nála kisebb égitestek sorsa felett képes dönteni. Üstökösök pályáját módosíthatja, a Mars és a közte található kisbolygó övezet létezéséért és struktúrájáért felelős. Könnyűszerrel befoghatja a közelébe tévedő égitesteket. A szerencsétlenebbek sorsa pedig az, hogy belezuhannak a főleg hidrogénből és héliumból álló légkörébe. A légköre tartalmaz még némi metánt, vizet, ammóniát és szilícium alapú összetevőket. Továbbá előfordul még benne szén, etán, hidrogén-szulfid, neon, oxigén és kén is. Eme becsapódások roppant nagyenergiájúak és látványosak. Az emberiség már több ilyen eseménynek is a tanúja volt. Még ma is nosztalgiázva gondolok vissza milyen izgalommal követtük az eseményeket, amikor a darabokra szaggatott Shoemaker-Levy-9 üstökös 1994 júliusában becsapódott a Jupiterbe. A nyomok még hónapokig látszottak.

Feltekintve az éjszakai égboltra a Hold és a Vénusz után a harmadik legfényesebb égitest. Eme cikk írásakor éppen az Ikrek csillagképben tartózkodott, így 2013/2014 téli éjszakák egyik legfeltűnőbben ragyogó égiteste volt. Uralkodását még tavasszal is folytatja majd az éjszaka első felében, így kevéssel éjfél utánig továbbra is lehetőségünk lesz a megfigyelésére.

Mi az, ami eme bolygó megfigyelésére sarkalja az embert? Maga a sávos, örvényekkel tarkított felhőzetrendszere lenyűgöző. A két nagy sötét sáv már viszonylag kis távcsőben is megmutatja magát. De nem kell igazán nagy távcső ahhoz, hogy egyéb részleteket is megpillanthassunk a bolygón. Ott van például a sokat emlegetett Nagy Vörös Folt, mely egy 300 éve dúló hatalmas vihar. Mérete bolygónknak 2-3-szorosa. Bár az utóbbi években kevésbé markáns a megjelenése, és megfigyelések szerint a mérete is folyamatosan csökken. A vihar csitulni látszik. A kutatók egyik kedvenc témája, hogy miként maradhat fenn egy ilyen vihar, ilyen hosszú időn keresztül. Ehhez bizonyosan hozzájárul, hogy nincs szilárd felszíne a bolygónak. Csupán a központi rész, vagyis a mag és környezete tekinthető szilárdnak. Gyors forgása is meghatározó lehet. A bolygó egyik másik sajátossága, hogy még kialakulása után milliárd évekkel is összehúzódó fázisban van, mely évente nagyságrendileg 2 cm. Ennek köszönhetően pedig hőt termel, méghozzá egy kicsit többet, mint amit a Naptól sugárzás révén kap. Valószínűleg nagyon soktényezős erre a kérdésre a válasz. Persze a légkörének modellezése nem egyszerű feladat, és van még tisztázandó kérdés bőven. A Jupiter bolygó egy folytonosan változó világ, és bármi is okozza a légköri jelenségeket, azok gyönyörű mintázatokat alakítanak ki. Ez az, ami izgalmassá teszi a megfigyelését. Mint fentebb említettem roppant gyorsan forog. 9 óra 55 perc a sziderikus forgási ideje. Gondoljunk csak bele, hogy egy földi nap alatt kétszer is megfordul tengelye körül. A hatalmas gázóriásnak már viszonylag rövid idő alatt, a légköri struktúráknak köszönhetően, észrevehető távcsövön keresztül a gyors tengelykörüli forgása. Így egy éjszaka alatt akár többször is visszatérhetünk hozzá, mert újabb és újabb felfedezni való részleteket tartogat a számunkra.

De nemcsak a bolygó felhőzete az, ami izgalmas lehet. Ma ismert holdjainak száma 65. Már kis távcsővel megfigyelhetjük, ahogy négy legnagyobb holdja körültáncolja. Ezt a négy holdat felfedezőjük, Galileo Galilei után, Galilei-holdaknak is nevezik. Galilei éppen 450 évvel ezelőtt született, és a Jupiter holdjainak felfedezése is egy fontos bizonyíték volt a Kopernikusz féle heliocentrikus világkép mellett. Pontosabban fogalmazva, a holdak felfedezése éppen a geocentrikus világkép ellen szólt, vagyis nem minden a Föld körül kering. Adózzunk mi is tisztelettel a nagy tudósnak, amikor eme holdakra tekintünk, aki megfigyeléseivel, és annak interpretációjával, a modern tudomány felé indította az emberiséget. A négy Jupiter hold mai elnevezése érdekes módon nem Galileihez, hanem Simon Marius-hoz köthető, aki saját magát szintén a holdak felfedezőjének tekintette. Így kapta ez a négy égitest, a Jupitertől távolodva: az Io, Europa, Ganymedes, és Callisto neveket. (A felvételemen a Ganymedes nem látható, mert nem fért bele a látómezőbe.)

Már egy ideje fontolgattam, hogy elkészítem életem első Jupiter felvételét. Csak a megfelelő alkalomra vártam. 2014. március 11. éjszakájára a Meteor Csillagászati Évkönyv 2014 előre jelezte a Callisto árnyékának átvonulását a Jupiter korongján. Gondoltam, hogy ez lenne az igazán megfelelő alkalom.

Mivel amatőrcsillagászattal már évtizedek óta foglalkozom, így többször is volt már alkalmam megfigyelni, ahogy az egyik hold árnyéka átvonul a korongon, sőt ritkán egyszerre akár kettőé is. Szintén volt már alkalmam egy hold átvonulását, illetve a bolygó mögötti el- és feltűnését megfigyelni. Talán az égi dolgok iránti vonzalmam az, ami miatt roppant izgalom tölt el minden újabb Jupiter hold jelenség megfigyelésénél. Megunhatatlan, még akkor is, ha sokszor láttam már ilyet. Kicsit olyan ez, mint a napkelte vagy éppen a napnyugta. Rengetegszer megnéztem már, de van számomra egy megfoghatatlan varázsa, amely mindig érdekessé teszi. Nem is beszélve arról, hogy nincs két egyforma.

A fotografikus megörökítése egy ilyen jelenségnek viszont izgalmas újdonság volt számomra. Főleg úgy, hogy magáról a Jupiterről sem készíttettem még felvételt.

A felvételek rögzítéséhez használt távcső egy UMA-GPU APO Triplet 102/635 volt, a távcsőmechanika pedig egy SkyWatcher HEQ-5 Pro volt SynScan vezérléssel. Kameraként egy ASI120 MM szolgált. Okulár projekcióra egy Baader Hyperion 10mm-es okulárt vetettem be. Használtam továbbá még Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrőt.

jupiter-callisto_arnyek-2014-03-11-ttk-all

A 11 videót rögzítettem. Minden videó 2000 frame-et tartalmazott. Az első videó időpontja 2014. 03. 11. 22:00:53 (21:00:53 UT), míg az utolsóé 2014. 03. 11. 23:27:07 (22:23:07 UT).

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera, okulár projekció – 10mm Baader Hyperion, Astronomik ProPlanet-742 CCD szűrő

Az első mindig emlékezetes. Így emlékezetes marad az első Jupiter felvételem készítésével töltött este, melyet a Jupiter és a Callisto árnyékának megörökítésével töltöttem a még kissé csípős kora tavaszi éjszakában. Felidézte bennem azokat az emlékeket, amikor életemben először láttam ilyet immáron több mint két évtizede. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy böngéssze bátran az előrejelzéseket, és menjen ki az ég alá, ha adódik az alkalom. Én így teszek majd. Mindig páratlan élményeket tartogat számunkra az ég.

Szaturnusz – első sikeres felvételem egy bolygóról

szaturnusz-20130609_2250_ttk

2013-06-09 – Göd – 2000 frame – 0.101611 sec

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera  – okulár projekció – 5mm Baader Hyperion

Az eső utáni “kellemesen” párás égen próbáltam tökéletesíteni a tudásomat. Ez lett az eredmény a 2000 képkoca Registax-os feldolgozása után. A felvételhez egy Baader Hyperion 5mm okulárt használtam.