NGC660

ngc660-20131026-ttk
2013-10-26 – Göd – 91 x 86 sec light és 15 x 86 sec dark felvételt.

UMA-GPU APO Triplet 102/635, SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel

ASI 120MM monokróm kamera

A Halak (Pisces) csillagképnek a határán található ez a roppant érdekes alakú égi objektum. Az NGC660 egy kis csoportosulás tagja, melyet legfényesebb galaxisa után M74 csoportnak is neveznek. Az M74-től az égbolton is alig 2.5 fokra helyezkedik el. Amikor felkeresem az NGC660-ot az Éta Psc-től indulva, mindig teszek egy röpke kitérőt az amúgy is nagyjából útba eső M74 felé.

Galaxisunktól mért távolsága roppant bizonytalan. A valódi érték valahol 20 és 48 millió fényév között lehet. Attól függ a kapott távolság, hogy milyen módszert használtak annak meghatározásához. Ebben a világegyetem méreteihez képest viszonylag kis távolságban a vörös eltolódásból származtatott távolságadatok nem tekinthetőek igazán megbízhatónak. A vörös eltolódással meghatározott távolság 26 millió fényév, mely érték az előbb említett lehetséges távolság tartomány alsó részében foglal helyet. Egy másik módszer a Tully-Fisher reláció használata (elliptikus galaxisok esetén nem használható, csak spirális és lentikuláris galaxisoknál), mely egy tapasztalati összefüggés a galaxisok tömege vagy luminozitása és emissziós vonalainak szélessége, vagyis a galaxison belüli szögsebességek között. A részletekbe nem nagyon elmerülve, arról van szó, hogy a viszonylag könnyen mérhető galaxison belüli sebességekből meghatározható a galaxis luminozitása, és ebből pedig távolsága. Ugyanis, a galaxis csillagainak dinamikáját a galaxis tömege határozza meg, mely pedig összefüggésben áll annak luminozitásával. Az így kapott luminozitást felhasználva a látszólagos fényesség ismeretében a távolság már meghatározható. E tapasztalati reláción alapuló módszer szerint valahol 38 és 48 millió fényév közötti távolságban lehet a galaxis. Az NGC660 mérete hozzávetőlegesen harmada vagy fele lehet a mi galaxisunkénak (a távolság értékétől függően).

A galaxis látszólagos vizuális fényességére 10.8 magnitúdót szoktak megadni, míg mérete 9 ívperc. Meg kell azonban jegyezni, hogy korongja az, ami feltűnőbb a távcsőben, és az előbb említett égen látszó méretéből a korong csak egy kisebb rész.

Az NGC660 típusa: Polárgyűrűs galaxis (Polar Ring Galaxy). Ezen galaxisok körül egy csillagokból, gázból és porból álló gyűrűszerű képződmény figyelhető meg, mely jellemzően a galaxis síkjára nagyjából merőlegesen helyezkedik el. A gyűrű létrejöttére több magyarázat is létezik. A közös ezekben a teóriákban, hogy két galaxis gravitációs kölcsönhatása, pontosabban összeütközése hozza létre. Csupán a mikéntben vannak különbségek. Egyes elképzelések szerint az ütközésben résztvevő egyik tagról szaggatja le az árapályerő az anyagot a találkozó közben, mely anyag aztán létrehozza magát a gyűrűt. Míg más elképzelések szerint a két karambolozó fél nem azonos súlycsoportba tartozik. A kisebb ütközést elszenvedő galaxis pályája szinte merőleges a nagyobb tag korongjára. Ebben a találkozóban a nagyobb fél kis partnerét teljesen megsemmisíti, és annak anyagából jön létre a gyűrű alakú formáció. Maga a gyűrű – a második elmélet szerint – tehát mementója annak, hogy Dávid és Góliát harcában ezúttal nem Dávid győzedelmeskedett. A gyűrű maga a kis galaxis, legalábbis ami megmaradt belőle. Bármelyik is legyen a helytálló keletkezési elmélet, amikor az NGC660-ra tekintünk, valójában két galaxis ütközés utáni formációját látjuk.

Valójában nem ismerünk túlságosan sok példányt ebből a galaxis típusból. Az NGC660 azonban fajtájának is egy egyedi képviselője. A legtöbb esetben a Polárgyűrűs galaxis csoportba sorolt csillagvárosok korongja úgynevezett korai lentikuláris galaxis jellemzőit mutatja. Az NGC660 korongja azonban inkább a késői lentikuláris galaxisokéra hasonlít. Ráadásul itt a gyűrű nem is merőleges a galaxis korongjára, annak inklinációja durván 45 fok.

Az NGC660 valójában újjáéledt az ütközésnek köszönhetően. Hogy mire is célzok pontosan? Térjünk vissza egy pillanatra a lentikuláris (lencse alakú) galaxisokhoz. Morfológiai szempontból ezek a galaxisok átmenetet képeznek a spirális galaxisok és az elliptikus galaxisok között. Már nem zajlik bennük intenzív csillagkeletkezés, de jelentős mennyiségű porral rendelkező csillagokból álló vörös korongok. A csillagok igen idősek ezekben a galaxisokban és ezek vöröses fénye dominál. Nem jellemző rájuk a 21 cm-es rádiósugárzás sem, mert szinte nincsenek bennük hideg hidrogén felhők, melyek kibocsájthatnák azt, és melyek nélkülözhetetlenek a csillagok keletkezéséhez. Nem mondhatóak spirális galaxisoknak, mert korongjuk teljesen struktúra nélküli. Nem mondható elliptikusnak sem, mert galaxis magja körüli dudor túlságosan gömbszimmetrikus, ráadásul porban túlságosan dúsak. Ugyanakkor bizonyos lentikuláris galaxisok rendelkeznek a küllős spirálisokhoz hasonlóan küllőszerű formációval (az angol nyelvű irodalomban: bar). Bennük a csillagok dinamikája is nagyon hasonlatos a spirális galaxisokéhoz, ugyanis eltolva a spirális galaxisok esetén érvényes Tully-Fisher reláció diagramját megkapjuk a lentikuláris galaxisokra jellemzőt. Ma két elfogadott elmélet van kialakulásukra. Az egyik szerint a spirális szerkezetét elvesztett galaxisokról van szó, melyben kifogyott a nyersanyag a csillagkeletkezéshez. Míg másik elmélet szerint galaxisok összeolvadása hozta létre eme korong alakú csillagvárosokat. Gondoljunk csak bele, hogy a második eshetőség esetén egy korábbi összeolvadást követő újabb ütközés felelős azért, amilyennek most az NGC660 látjuk. Ha ez igazság, akkor igazán mozgalmas múlttal rendelkező galaxisról beszélhetünk! Az NGC660 körüli gyűrűt létrehozó ütközés azonban új lendületet adott a csillagok keletkezésének, de azok már nem a korongban gyúlnak fel, hanem a gyűrűben. Érdemes megnézni a Hawaiion lévő Gemini távcsővel készült felvételt, melyen szépen megfigyelhetőek a vörös csillagkeletkezési régiók a gyűrűben, illetve a fiatal és fényes nagytömegű kék csillagok.

ngc660_gemini_legacy

http://apod.nasa.gov/apod/image/1211/ngc660_gemini_legacy.jpg

Így már értelmet nyer a korábbi mondatom, melyben egy ütközés utáni újjáéledésről beszéltem. Akárhogy is jönnek létre a lentikuláris galaxisok és ebből a Polárgyűrűs galaxis család tagjai, hosszú szünet után csillagok új nemzedéke népesíti be újra e galaxisokat. Azonban az optikai tartományból átváltva a rádió tartományba, és ott hallgatózva, érdekes titkot rejt az NGC660. A központjában alig egy durván 32 fényév méretű terület igen erősen sugároz. Talán az ütközés által kiváltott esemény hatására a magban is intenzív csillagkeletkezés indult be, és az ott formálódott több ezernyi kék forró fényes és fiatal csillagok halmaza az, ami a környezettel kölcsön hatva létrehozza a rádiósugárzást. De az is lehet, hogy egy hatalmas akár 100 naptömeget is meghaladó óriási kék csillagszörny született, mely gyorsan fejlődve szupernóvává vált, így újabb csillagkeletkezési hullámot elindítva. Az ütközés nemcsak az optikai tartományban jól látható módon hagyta ott a kézjegyét az NGC660-on, de a rádiósugárzás megmutatja számunkra, hogy a magban is beindított valamit.

A gyűrű azonban más dolgokra is rávilágított. Az egyik legizgalmasabb kérdés, ami a csillagászokat foglalkoztatja az a sötét anyag jelenléte és hatása a világegyetemre. Megvizsgálva az NGC660 körüli gyűrű mozgását, pontosabban a rotációs sebességnek és a galaxis centrumától mért távolságnak a kapcsolatát, a jelek arra mutatnak, hogy nagyon jelentős sötét anyag van jelen az NGC660 halójában. Elképzelhető, hogy a további kutatások ebben a galaktikus laboratóriumban újabb válaszokkal szolgálnak majd a kozmológia nagy kérdéseire.

Mindenkit csak arra biztatnék, hogy észlelje bátran ezt az izgalmas galaxist, miközben eltöpreng egy picit a fenti dolgokon. Még akkor is, ha pár dolog pontosítása még várat magára, illetve sok a megválaszolatlan kérdés, biztosan páratlan élményben lesz részünk.

 

 

Az oldal címkéi: , , , , , , ,